2011. január 11., kedd

S megint....

Tudom jól, nem mindíg vagyok megfelelő társaság, és sokzor zuhanok a mélybe. Bármennyire is próbálok erős maradni, megtörnek. És néha olyan helyről is kapok döfést, ahonnan nem is számítottam rá....

Munkahely:
Én, mint minden más, élő, lélegző, és nem utolsó sorban kihangsúlyoznám, hogy érző létforma, mint minden más társam, néha megbotlom. Bármily meglepő, alapvető emberi tulajdonság, létezésünkkel jár, hogy hibázunk. Nem egyszer, nem kicsit. De én, mint ranglétrán elhelyezkedő, legalja létforma, ki előtt még a kutya is magasabb helyen van, én, nem számítok embernek, nem is így bánnak velem, és nem is így kezelnek. Körülbelül egy lábtörlő szintjéhez sorolnám magamat. És mint nem vagyok ember, így nem is elfogadott tény, hogy hibázom. Sőt az sem észreveendő dolog, hogy az év összes munkanapján megfelelően gördülékeny, és kielégítő munkavégzésem van. Viszont az észreveendő dolog, ha megbotlom. Természetesen, más, magasabb létformáknál, ez legyintéssel, vagy kis dorgálással jár, és megy minden tovább. De nálam, mint nem elfogadott, rúgjunk bele, tapossuk szét, tegyük emberi ronccsá létformánál, ez sokkal többől ál. Szankciók, intézkedés, kirúgás, és egyéb lelki terror eszközök, hogy véletlenül se érezze jól magát. Az a tény, hogy az emberi létformának nem tekintendő lény csak vegetál, tiszta ideg, gyomra görcsben, remeg a saját testében, lelkileg összetört, totálisan maga alatt lévő, idegi roncs, az senkinek sem számit. Minden nap adjunk erre egy lapáttal, és tegyük még nehezebbé és elviselhetetlenebbé számára a napjait. A kiszámíthatatlanság, az emberi gyarlóság, érzéketlenség és nemtörődömség kereszttüzében létező létforma, minden napja maga a kínkeserves pokol, melyre még nagyban rájátszik az a tény, hogy ahol csak lehet, alávágnak, és még maradék emberségében is megsértik, mindezt úgy, hogy észre sem veszik, hisz egyes létformák szűkén vannak az érzelmeknek és szerintem még a fogalmát, sem ismerik a lélek szónak. Így számukra teljesen elfogadhatatlan, ha valaki érez. Minden, ami közelében ilyen jellegű hullámokat bocsát ki, az irtandó, gyűlölendő, tönkreteendő senki.
Ezek után, mégis elvárják tőle a tökéletes munkavégzést, mikor néha az a szerencsétlen, még egy aláírást sem mer bevinni. Rettegésének és félelmeinek köszönhetően sokszor figyelmetlen, képtelen koncentrálni, mert mindent egyszerre zúdítanak rá, és így felejt, hibázik.
És ama tény, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott, életvidám ember, mára lelki nyomorék lett, senkit sem zavar.
Én kérek elnézést.

A másik világ ami körülvesz:
Azt hinnéd, akik körülötted vannak, szívesen meghallgatnak. Te is megteszed, ha ezt kívánják. Kevés ember van, akiknek nyitok. Mindenkivel elvagyok, sokmindenről beszélünk, de kevesen vannak, akik mindent tudnak, akiknek mindent elmondok... És vannak napok, amikor jól esne beszélni... Beszélni mindenről, akármiről, bármiről.. csak ne legyek egyedül...
Át kell értékelnem a dolgaim, és nem fog tetszeni az eredmény, de akkor is meg kell tennem.

2 megjegyzés:

  1. Na tessék, egy részét én is magamra vettem x"D
    Mindegy, csak azt akartam mondani azokon túl amit már beszéltünk is, hogy
    ne így állj hozzá! Ha kicsit fentebb teszed (legalább gondolatban) magad azon a bizonyos ranglétrán már eleve sokat segít! Nem KELL elfogadnod azt amit egy idióta kiabál rád csak azért meg a megfelelő s*ggeket nyalta ahhoz hogy ott lehessen ahol (vagy mert apuci oda fizette ki neki a jegyet)
    Sokkal többet érsz mint az ott levő egész bagázs!! A belső értékeid, a tehetségeid, az érdeklődésed, a lelked, az aki Te magad vagy...
    Ha így elfogadod magad 'lábtörlőként' legbelül, azt mások is látni fogják :C
    Szóval fel a fejjel és kérlek, kicsit több egót mert ez így nagyon nem lesz jó :C
    "nem fog tetszeni az eredmény" - ez pedig elég ijesztő, úgyhogy nyugtass meg hogy nem valami drasztikus butaságra készülsz .__.

    VálaszTörlés
  2. Nem csipog, mert kap. :)
    a nem fog tetszeni az eredményre majd visszatérünk, kifejtem Neked, ha szeretnéd. :D
    az meg, hogy én mit gondolok magamról, és Ők hogy kezelnek... hát mindegy. Ők lábtörlőként, és meg emberként tekintek magamra. azért annyira még nem süllyedtem mélyre, hogy ember alá soroljam magam. :D

    VálaszTörlés