Rasszizmusra nevelés

Először is bocsi, hogy most ilyen témákkal dobálózom, de egyszerűen annyira idegesíít. Olyan dolog történt velem, amit egyszerűen nem hagyhatok szó nélkül. És előre mondom, nem akarok én senkit megbántani, nem a barátaim ellen irányúl, de nem hagyhatom szó nélkül, és remélem belátod, hogy igazam van!

A hétvégén barátnőméknél voltam, és mit ne mondjak, nem esett jól a lelkemnek, amit tapasztaltam.

Az egy dolog bazd meg, hogy Te egy kibaszott csökönyös Rasszisrta vadbarom vagy. De mindennek van határa!

Lenézed, sőt néha úgy érzem még szégyenled is a lányod, csak azért mert más mint Te? komolyan? Azért, mert nyitott, és egyedi, meg kell vetni? Ismerősök előtt szégyelni? És mindenki mást akivel barátkozik, úgy kezelni, ahogy? Ez még egy dolog, mert felnőtt, meg tudná védeni magát. Igaz nem meri, de meg tudná. Csak egyszer, egyetlen egyszer fordulna ellened, és megmondaná a tutit. Lesnél mi? Remélem meg fogja tenni. Tudom, hogy bátorság kell hozzá, de ha ez így marad, egy napon én fogom megtenni. És nem érdekel, hogy örökre ki leszek tiltva abból  a házból, vagy soha nem láthatok senkit onnan. Mindennek van határa.!

CSALÁD!

Ismerős a fogalom? Képes vagy felfogni, hogy a a saját kisunokád gyűlölöd? Ő nem tehet róla, hogy megszületett, vagy hogy cigány az apja. Komolyan úgy gondolod, hogy az a megfelelő hozzáállás, hogy még kicsi nem baj, de ő is csak egy mocskos senkiházi cigány? Tényleg azt hiszed ez jót tesz a lelki fejlődésének? És a családod többi tagjának?

Komolyan.. mikor a 11 éves kisfiad kiejti a száján, hogy mocsok cigány, mágjára vele, égjen mind!

És mikor megkérdem, hogy mond, a nővéred kisfia mit ártott neked? Erre Ő. Még semmit, de ő is cigány....

Tényleg ezt neveled? neked ez jó? Egymás ellen fordítani a családot, gyűlöletet szítani, és erre tanítani gyermekeid?

Mond te normális vagy? Hogy fogsz a saját unokád szemébe nézni? Szerinted milyen ember lesz így? És a fiad??

Gondolkozz basszus!

Komolyan.... nem értem az emebereket.

ZÖLD

Tegnap totálisan felhúztam magam egy erőszakos ZÖLD csajon. Mentem át ügyet intézni a másik házba. (szokásos, aláírás, posta, miegymás) eleve nem akartam sokáig lenni, mondom gyors átszaladok, leadom az anyagot, aztán vissza is jövök. Erre jön ez a liba, hogy pár perc lenne, mondom ok. Bemutatkozik, aztán elkezd nekem csipogni. Mondom jó jó, remek, én is szeretem a környezetem, meg az állatokat, és fúj-fúj olajszennyezés, térj a LÉNYEGRE! De csak mondja és mondja, hogy ők így meg úgy küzdenek, és embereket toboroznak, és nem-e akarom őket támogatni.

TÁMOGATNI?? Hogy is gondoltad ezt?

Jaah, hogy havi összegek számlára. Neem kisbogár, köszi, kihagyom eme elkalmat.

De csak mondja és mondja. Olyan szinten felhúzott, hogy a végén elkezdtem vele vitatkozni, az Ők "kampányaikról" és arról, hogy mennyire szélmalom harc, és nem így kéne. És mégis mondja már meg, tollas a hátam, mert hogy én nem tudtam róla. Nem fogok nekik egy büdös fillért se adni.

Erre Ő, hogy Mindenki arra fordít pénz, amire úgy gondolja, és hidjem el érdemes.

Oh igen kiscsibém, ez itt a lényeg, hamarabb dobálom ki a felesleges pénzem (ami nincs) az ablakon, vagy adom oda egy földön kolduló komplett roma családnak, mint nektek. Ott legalább tudom, hogy tablettás bor meg némi élelem lesz belőle. De Nálatok? Mégis mire költitek?

Jaah, hogy kampányra? Köszi, de az én pénzemből nem vesztek bilincset, hogy kikössétek magatokat egy fához, mert azt jujj ki akarják vágni.

Én vagyok a szemét?

Meglehet, de én senki zsebét nem fogom önkéntesen tömögetni. Ennyi erővel, holnap én is végigsétálok egy szál zöldben a városon, kezemben mappácskával, és minden jöttmentnek elsírom, mennyire jujj de környezetvédő vagyok, és ugyan utalgasson már pénzt a számlácskámra, hogy még több fácskát menthessek meg az erdőben.

Jó kis mellékkereset lenne, lehet kipróbálom.

Szóval gyerekek pólót fogok csináltatni. Nagy fekete ló betűkkel az lesz rajta: NINCS! NEM ADOK!

hazatértem

Ismét itthonról írok. Kicsit elfáradtam, hosszú volt az út.. nagyon hosszú. És szar érzés volt totál gyomorideggel vonatolni. Kicsit rámászott a ködös massza a fejemre, és nyomott lefelé. Még oda voltam, igyekeztem uralni, hisz nem akartam elrontani egy jó hetet azzal, hogy megint hülye vagyok. Tombolt bennem a gyomorideg, görcsöltem, remegtem, minden bajom volt. De végül, csak haza értem. szerencsém is volt. elértem azt a vonatot, amire nem is számoltam, mert kb. lehetetlen volt, de pont mellettünk lévő sínen állt, és leszálltam, és odafutottam. Bár az elindult, de látta, hogy jövök, így megállt. azért jó volt így, mert két órával hamarabb hazaértem.
Itthon megtudtam, mi volt, miket kavartak, anya mit kapott... hát nem esett jól, nagyon nem. Aztán megint ott ártottam, ahol nem akartam. tudom, hogy nem vette fel, de akkor is rossz. Mert nem akartam bántani, sose tenném. Mindegy. ma már jobb. Pár nap és rendbe leszek, és vissza se nézek, le se sajnálom. ennyi, nagy pont a végére, és irány tovább.

A gyökérzet és annak melléktermékei

Helló nép.

Nos nem szokásom ám szó szerint kiborulós, asztalt dobálós bizéket ide feltenni, és tényleg mindenki aki él és mozog örülhet, hogy áldásos hatással volt rám az a tény, hogy itt vagyok, ahol,. hogy vannak, akik mellettem állnak, plusz a nyári szellő, a napsütés, a tópart, és a mézédes virágillat tett róla, hogy felszabaduljon az agyamba felgyülemlett köd, és nem váltam idegbeteg hisztis ribivé. Úgy szeretem a természetet.
A lényeg, hogy már sokszor rá kellett jönni, nagy az isten álatkertje, és nagyon elszabták a tervezésnél, azt a bizonyos kerítést, mert a barmok kedvükre ki-be mászkálnak onnan, és úghy tűnik élvezik, hogy más embereket tönkrebasznak.
Éljenek a nagyszerű "barátok"

Ilyenkor tényleg összeteszem a két kezem, hogy vannak az életemben olyan normális létformák, akiknek nem kell megmagyaráznom mi-mi. mindenkinek van az életében fontossági sorrend, és én kérek elnézést, hogy jelen pillanatban sokkal fontosabbnak tartottam, hogy a "családommal" legyek. Hisz ha ide jövök, haza jövök. szeretem őket, ez természetes, és sajnos nem adatott meg nekünk, hogy oly sűrűn ralizzunk. aki képtelen felfogni ezt, azt nagyon tudom sajnálni. Legyél már féltékeny azért, mert kb. 4-5 havonta látom 5 napot őket. Igen, hát tényleg istencsászár dolog ez. És olyan ember dobálja nekem a gúnyos megjegyzéseket, aki 5 percre lakik tőlem? Tényleg bármikor találkozik velem. huu, de nekem mindenki fontosabb, és már csak az új barátok... Tényleg??? Nézz már magadba ember. 5 éve van ez a hobbim, nem most kezdtem, tök természetes, hogy az jár dolgokkal. (előtte is volt, ami már 10 éve életem része, és én vagyok a baba meg japán buzi) Én szeretek utazni, szeretem a körülöttem élő embereket. És tényleg nagyon tudom sajnálni azt, akinek akkora a nyomora, hogy nincs senkije. Ezért is én vagyok a hibás mi? Hát tehet egy szívességet, azt megtarthatja az ígéretét, miszerint soha többé nem szól hozzám. Attól nem én leszek kevesebb. Hát nehogy már a nyuszika vigye a kispuskát basszus.
Elmondom a tutit, ha egész nap a szobámba gubbasztok, mert épp arra van kedvem, és senkihez nem szólok, csak elzárom magam, és eldobom a kulcsot... besétálok a képzeletvilágom mesterkovácsolt kapuján, és elkalandozom tündérföldén.... akkor is én leszek a jobb. Mert igen, nekem van ilyenem. más meg szürke, és unalmas. Dolgozik, hazamegy, meg kimegy a lovakhoz. huhhdeegysíkú és uncsi. És én vagyok a szar, mert sokminden érdekel, meg sokféle emberrel jóba vagyok???
Tényleg elmondhatom... életem során sokakat megismertem, mindenki más és más. És EGO, de eddig nem köpött szemközt senki. Jól kijövök az emberekkel, és azt hiszem bátran kijelenthetem, kedvelnek, szeretnek.
Te mit értél el? A munkahelyeden utálnak, mindenkivel összeveszel, egy barátotd sincs. Rajtam kívűl csak két ember viselt el eddig hosszú távon.. Tényleg kisgyerek korom óta ismerlek. Komolyan gondolod, hogy én vagyok a szar genya? Legyen meg az örömöd basszus! :Đ
Szervezőkéség nulla. Ha azt mondom, szólj előre, és ha vannak konkrét tervek, akkor megbeszéljük, és blaba, akkor ne várd el, hogy ma nekiindulok, mert holnap megyünk nyaralni? Normális vagy? Nem ez az első eset. Én utálom ezt. Mindig mindent megszervezek, előre lebeszélem, hetekkel korábban tudok tervezetet, mindent. Most mi van? Induljak el innen, 10 óra, még hazaérek és holnap hajnalba meg veletek Erdélybe? Ezt várnád el? És én vagyok a szar, mert nem megyek? Akkor szedjé gyógyszert.. ez nem így megy!

Megint lehet malmozni ki járt jobban.

Séta... levegő... barátok kik szeretnek, nagyszerű hobbi, művészet, formák, színek, írás, szépség, esztétika, felhőtánc.

Ott mi maradt?

Mééég megvagyok

Mielőtt bárki kérdezné, igen, még megvagyok. Nem mondanám tökéletes állapotnak, sőt, de megvagyok.

Tegnap a munkahelyemről a sürgősségin kötöttem ki… Körülbelül délután jött rám a roham, és nem akart múlni, egyre erősebb lett, míg a végén, már nem tudtam rajta uralkodni. Most ő volt az erősebb. Kollégáim aggódva néztek és nem értettek semmit. Érthető. Hisz sose láttak még így. Nem is akartam, most is küzdöttem ellene, de ő győzött. Bevittek a sürgire, szinte nem is kellett várni, máris fogadtak, lehet látták a fejemen milyen fosul vagyok? Ki tudja, jobb ilyenkor nem tükörbe nézni, de kb. el tudom képzelni.. hó fehér lehettem. Na mindegy. Kaptam nyugibogyót, meg vénás fájdalomcsillapítót. Pár perc múlva már jobb is lett. Közölték, vigyenek haza, és aludjak egy nagyot. Így is történt, körülbelül fél3-3 felé értünk haza. Anyu nem értette, mi történt… Kollégám ment vissza dolgozni, azért rendi volt, hogy velem maradt.. köszi. Én meg alvás. 6 körül ébredtem fel. Úgy éreztem magam, mint egy kifacsart citrom. Kicsit gépeztem, bár sok hasznom nem vették, majd visszamásztam aludni.

Ma jöttem be dolgozni, és kit látnak szemeim? A semesamát. Hát tényleg napját nem tudom, mikor láttam utoljára. Megörültem neki, és azt hiszem, ő is nekem. Beszéltünk kicsit, megölelgettem, aztán jöttem be. Nincs túl jó formában, azt hiszem ezért sem keresett annyira. Mondtam neki, hogy nincs egyedül… Nálam is sokminden összejött. De ilyen ez a bicikli.

Már csak pár nap, és irány a második családom. Várom, hisz tényleg nagyon szeretem Őket. Előtte lesz egy Mondó talim, ami csak azért lesz jó, mert jön velem a Fruzsim is. Lesz kinek szívni a vérét. Meg amúgy is. Őt mindig jó látni. Na jó, meg átveszem drága barátnőm cucait is. Remélem tényleg odaadják.

Nah most ennyi.