Kirándulunk

Megyünk Bécsbe az adventi vásárra. Persze az tuti, hogy nemsok mindent fogok venni, de már az utazásért megéri. Tökre várom már. Tisztára fel vagyok ettől spannolva. Egy csomót fogok fényképezni és jujjdejó lesz. A társaság is jó, hisz az idióta kollegákkal megyek. Persze nem a helyben lévőkkel, hanem azokkal, akikkel pl. repülni szoktunk menni, meg minden ilyesmi. Meg ami szintén jó, hogy a szilvesztert sem fogom itthon unatkozva tölteni. :) Végre elmegyek egy kicsit, és a franc a világba. :D Na jó a lényeg annyi, hogy kimozdulok, és jó társaságban leszek. :)

Összegző.

Nem vagyok jól….. egyre inkább csúszom lefelé azon a képzeletbeli leejtőn, és nem tudom hol lesz a vége. Nagyon fáradt vagyok, ki vagyok égve. A lelkem is sajog… nem jó, nagyon nem…

Nehezen volt a hétfő. Borzasztó mennyiségű munka volt. Egész nap csak körmöltem, futkostam, iratot rendeztem, és vártam a végét. Nehezen jött… A hétvégén egyik nap sem pihentem magam ki igazán. Amit azért nem bánok annyira, mert ez most az én döntésem volt. Egy nagyon érdekes és különleges emberel beszélgettem msn-en. Igazán tisztaszívű és nyitott egyéniség, ráadásul hatalmas művész, akire igazán régóta felnézek. Jó volt vele beszélni, és látni az ő saját szemléletmódját a dolgokra. Kicsit beengedett az ő saját kis világába, és annyira jól esett, annyira el tudtunk beszélni, hogy észre sem vettük, hogy hajnali egy óra is elmúlt.

Ugye ilyenkor jön az a rész, hogy annyira rossz, hogy a világ másig felén élsz.. na igen… Megint a táv.. nem is kicsi. No mindegy.

Lássuk a hétvégém..

Szombaton, húha, mit is csináltam? Jajj igen. Piacon voltam anyuval, aztán megcsináltuk az ebédet. Délután meg leültem a géphez, és beszélgettem. Felmentem a chat-re. A napját nem tudom mikor voltam ott utoljára. Talán 22 éves koromban. :D No mindegy, felmentem, de nem bírtam csak egy olyan fél órát, még annyit se. Egy rakat fura fazon, mindenféle perverz betalált, így slisszoltam, és azt hiszem vagy 10 évig fel sem nézek megint. :D Aztán késő délután azt néztem, ahogy Sarah rajzol. Hihetetlen, de tényleg. Annyira jó volt, hogy nem is tudom, órákig csak figyeltem Őt. Egy megcikkezet fülű gonosz kis dögöt rajzolt épp. Aztán közbe beszéltünk, és úgy döntött, úgyis csak szenved, így Luciust is csinálhatná. Így abba kezdett bele. Én pedig el voltam képedve. Hihetetlen jól elhaladt az alatt a két óra alatt. Már a hátteret készítgeti, és Lucikám, annyira élő,, hogy hihetetlen. Örülök azért, hogy megfogta benne valami, mert szerintem, szeret vele dolgozni. Annyira el tudta találni a személyiségét. A szemei.. annyira Ő. Totálisan beletrafált. Az az ő nézése, az Ő tekintete. Azok az ajkak, az arc, a beállás. Mind-mind Ő. Ennek igazán örülök. Megérezte a személyiségét, és át is tudja adni. Ez csodálatos dolog. És Gil szerintem még inkább közelebb fog állni a stílusához. Alig várom, hogy mit fog belőle kihozni.

Lássuk a vasárnapot. Reggel megint korán keltem. Megígértem barátnőnek, hogy leszek a modellje (műköröm) de aztán találtam neki egy vállalkozó szellemű csajt. Őt vittem magammal. Bementünk és a tanár akkora barom volt… így én hazajöttem. Már otthon voltam, mikor a Kinga hívott, hogy ugyan menjek már vissza, mert a tanárnő megbánta, és két diákjának nincs modellje, és húzzam már ki őket a szarból. Nah, az a fene jó szívem… Elmentem. Az egész délelőttöm így erre ment. Aztán kaja, délután meg elmentem a Kőröspartra Luciussal, fotózni. Aztán mentem a Kingához, hogy fessen valami mintát a körmömre, mert borzasztóan néz ki. :D Megcsinálta. Aztán mily ironikus, az utcájukban rosszul volt letéve egy csatornafedél, én meg beleestem.. jó mi? Még szerencse, hogy pár zúzódással megúsztam, és Luciusnak sem lett baja.

nyüssz

Hulla vagyok szabályosan olyan, mint egy élő zombi. Csak vegetálok, és létezem, de igazából halvány fogalmam sincs a történésekről. Én aludtam de tényleg. Csak egyszerűen nem eleget. Barátnőm hívott este telón. Úgy fél 10 felé. És vagy két órát mondta. Én meg néha hozzá-hozzászóltam, de közbe majd leragadt a szemem. Amikor befejezte, hívott az ágy.. erre nem tudtam dögleni. Nehezen aludtam el, és hajnalba arra ébredtem, hogy behúzza a görcs a lábamat. Valami elképesztően kellemetlen érzés volt. Alig akart kiengedni, és még most is érzem. Megint neki kéne kezdenem B6 vitamint szedni, mert ezek a görcsök az őrületbe kergetnek. És most itt vegetálok. Megfogadtam magamba, hogy ma jó korán lefekszem, és alszok egy csomót. Bár tuti nem így lesz. Sosem az van, amit eltervezek. :D

Kezdjük

Nosh, sosem voltam az a nagy blogolós fajta. Lehet ezt is meg fogom unni hamar, vagy nem fogok frissíteni, nem tudhatom. De belekezdtem aztán majd lesz valami. :)