egyperces

Nem jöttem sokra.
Igazából, lehetne miről mesélnem, de most úgy érzem, mégsem teszem.
Csak azért jöttem, hogy megköszönjem Nektek!
Hisz úgyis pontosan tudják a címzettek, kiknek szól.
Igazából, nem is tudom, mit mondjak...
Fru... én még soha... soha nem kaptam senkitől szülinapi tortát. Főleg nem úgy, hogy saját erejéből, és minden szeretetét beleölve készítette. Persze anyát kivéve.. de asszem úgy öt vagy még több éve, már tőle sem. Én... nem tudom, mit is mondhatnék. Nagyon meghatódtam. Köszönöm Neked. És persze, nem csak a tortát, hanem mindent, amit értem teszel, nap mint nap. azt, hogy mellettem vagy, és azt, hogy segítesz. Nem is tudod mennyit.
Jó volt megismerni a barátaid, remélem lesz még alkalmam látni őket, és a télen, mindenképp bepótoljuk azt a sétálós fotózós dolgot.
Még egyszer.. nagyon köszönöm.

Kicsi Sarah! Még ha keveset is, de az, hogy láthattalak Titeket, nagyon jól esett. Hiányoztál, és bár ha nem is úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, én azért remélem, hogy nem bántad meg, és lesz még alkalmunk találkozni. Nagyon szeretlek, ezt tudod jól, és még ha néha vannak is akadályok, én igyekszem. Tudod, hogy csak segíteni akarok, és mindenben támogatlak, mert ez egy barát dolga.
Néha elkeseredem, néha nehéz, de melletted maradok, bármi is történjen. Remélem ezt tudod. Nem akarom, hogy úgy érezd, tartozol, mert ez nem igaz. Én tartozom Neked, Nektek, nagyon sokkal. Szóval, sose add fel, mert én ahol csak tudlak támogatlak.
Sose tántorítson el semmi, mert az út, amit választottál, bár nem könnyű, de megéri! Sose fordulj vissza!
Ne feledd, nem vagy egyedül!

Drága Kibo. Köszönöm. Köszönöm, hogy ha kell, itt vagy, és azt is, hogy néha megrugdosol, hogy térj magadhoz. Tudod, hogy ez kölcsönös! <3

Zozi! Köszönöm, hogy megettem, hogy ott lehettem, és Luciust is köszönöm. Meseszép lett. Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzik nekem. Köszi az esti filmezéseket, és a sok beszélgetést. Igazán jól esett.
Köszönöm a családodnak is. És persze imádom a vendégszobát. :)

És végül, de nem utolsó sorban, köszönöm mindazoknak, akiknek hála jó volt a hetem, a hétvégém. Köszönöm a régen látott ismerősöknek, és köszönöm az ott megismerteknek. Köszönöm, hogy részese lehettem, és hogy addig amíg volt, úgy érezhettem, van értelme, és hogy tartozom valahova.
Köszönöm a szeretetet, ami körülvett, és a sok mosolyt.

A szokásos

Tiszteletem olvasók.

Mi van ma? Jah igen, a gonosz kedd. Ez azt jelenti, hogy a csúnya hétfő oda…

Azért jöttem, mert nem meséltem rég. Nincs sok, de azért van mit.

Most hétvégén lesz második hete, hogy Luci elment festésre. Hiányzik a nagyfiú. 17-én volt a tali, ami igazán jól sikerült. Egybeszervezett boldogszülinapot buli. Ott volt majdnem mindenki, akivel jóba vagyok, kedvelek. Igaz volt, aki hiányzott, de ez mindig így van.

Beköltöztünk a Mom parkba, és ott a játszótérnél elvoltunk. Leültünk, beszéltünk. Shiroiék késtek, de nem sokat. Hozta Andrejt aminek nagyon örültem. Mondtam is neki, hogy belelát a fejembe, mert Őt szerettem volna látni. Gyönyörű az a fiú. Hozta a kis sárkánykát is, akit agyon nyúztam. Jól elvolt, hamar elrőült a nap. Aztán elindultunk haza, dumáztunk Kibómmal jó sokáig beséltünk. Na jó, egy hosszú naphoz képes sokáig, aztán másnap lemostuk a kölyköket, és segítettem festést pucolni. Luciról is lekerült a festés, ami azért fél siker. :) Várom már nagyon haza.

Ma róla álmodtam. Conon voltunk, és hozták, és kimentünk az Expo bejáratához, mert ugye Shiroiék nem jönnek be. Agyon ölelgettem őket és Lu… alig ismertem meg. Olyan meseszép volt. <3

Most péntek-szombat szenvedtem. Volt nekem minden bajom. Fejfájás, székrekedés brr.. Vasárnap délelőtt elmentem vásárolni anyának, délután meg úgy döntöttem elhívom Jutkám Gyulára. Benne volt, így elmentünk, és beszélgettünk, sétáltunk, kihasználtuk a jó időt. Jóó volt.

Várom a Cont. Sok szempontból. Nagyon izgulok. És hatalmas öröm, hogy Sarah is ott lesz. Úgy szerettem volna, ha megismeri azokat az embereket, akiket én, ha tudják az enyémeim, hogy Ő az, akiről szoktam mesélni.

Izgulok az eladás miatt, de reménykedem is. Majd látjuk.

Lesz nekem egy Sarah & Kami egy Fruzsi, és Aya, Nami, Kibo, Topi meg még sokan.

VÁROM!

Amikor nem megy…

Válság? Olyasmi. Bár nem tudom érdekel-e egyáltalán valakit, de ez már más problémája.

A lényeg, hogy nem megy. Egyszerűen nem. Ott vannak a dolgok a fejemben.. mégse. Lassan egy hónapja nem fotózta, az írások se mennek, és most ott tartok, hogy az egyiket lehet nem is folytatom… megölték a karakterem. Soha többé nem teremtek másoknak karit, mert ez lesz belőle. Akkor miért akarta annyira? Ez volt a vágya, ezt kívánta, aztán mégis eldobja, csak mert nem tetszik neki? Milyen jogon? Miért nem gondolt ebbe előre? Én sose tudnám eldobni magamtól azt, ami az enyém. Mindig megfontoltan döntök, felépítem a dolgokat, nem csak azért van valami, hogy legyen, vagy mert másnál szép.

Nem fogok pl. csak azért venni egy vázát, mert a szomszédnál láttam és deszép. Főleg nem akkor, ha az csak a szomszédnál szép, és az én szobámba, bármennyire is szeretném, de nem illik.

Fáj, hogy eltűnik, és az is fáj, hogy ily könnyen lemondott róla. Vele együtt megölt belőlem egy darabot, sőt egy másik karakterem is. Lehet ez nem jelent senkinek semmit. És most sokan nem értik, miért is akadok ki ezen ennyire, de nekem fontos, hisz mindegyik egy darab belőlem.

Amikor az embernek semmije nincs és senkije.. legalább ők vannak… és nem hiszem, hogy nagy kívánság az, hogy maradjanak is. Ha más nem, legalább ez a boldogságom maradjon… Csak ennyi.. nem nagy kérés, vagy igen?

Ajándék

Furcsán fog hangzani, de életembe először kaptam szívből jövő, igazi ajándékot. Megéltem 27 évet, de eddig valahogy soha. Néha a megköszöntésem is elfelejtődött, hisz ki emlékezne effélékre.. de idén, más volt. Kaptam valamit. Valami olyat, ami jól esett. Eddig akkor kaptam, amikor adtam, és az öröm, az enyém volt. Mindig is jól esett, s megmelengette a lelkem.

Nem kaptam nagyot, nekem mégis felbecsülhetetlen, hisz szeretetből adták, tisztán, önzetlenül. Rám áldozták az időt, és az energiát, mindezt azért, hogy örömet szerezzenek. Igazán jól esett. El se tudom mondani mennyire.

Köszönöm.

Röviden-tömören

Nos, jöttem kicsit, bár nem leszek hosszú.

Igazából most csak annyi, hogy kiderült kb. minden tünetem oka. Fáradékonyság,izomfájdalom,látásromlás,szédülés, gyakori vizelet ürítés, szomjúság érzet, fakó bőr és hasonlók. Nos igen, vérvétel meg ilyenek után közölték, hogy vérszegény vagyok, mondjuk ezt eddig is tudtuk, viszont a vérkép miatt nagy volt a valószínűsége, hogy diabétesszel párosul, így ismét vettek vért.

És igen. Mondjuk a szerencse, hogy a doki szerint annyira nem súlyos, hogy szurkálni kelljen, így majd pénteken el kell mennem a korházba a diatetikus nővérkéhez, aki kiírja az étrendem. Ha minden jól megy, akkor ez segíteni fog. Plusz írt fel vitamint a szememre, meg az izom görcsökre, meg persze vas tablit.

Most úgy tűnik, nem kell lemondanom semmiről, csak a mértékeket kell megfelelően belőni, de majd pénteken az étrendemmel okosabb leszek.

Meleg van, és mostmár, így a 3. hét után, már igencsak nehezen bírom. Igyekszem amennyit, lehet inni, meg hűvösbe lenni. Csak a mi irodánkban… ez igen nehéz.

Asszem ennyi. Legyetek jók. :D

Összefoglaló a hétvégéről

Tiszteletteljes köszöntésem minden olvasómnak. Sziasztok.

Jöttem mesélni, mert most kivételesen van mit.

Rövid leszek, tömör, és lényegre törő:

Augusztus 4. csütörtök

Reggel keltem, húdekorán, vonatra pattantam, irány Pest. Mi is lehetne szebb, mikor az ember lánya megérkezik, és nem akaródzik neki lemászni a vonatról, mert szakad az eső. :S

Fruzsim jött elém, és ő, mint felkészült vendégváró, kocsival jött, és persze sofőrrel. Én meg el lettem kényeztetve. :D

Mikor elmentünk a Syma környékén, már igencsak tetemes nép ácsingózott a híd alatt, kb. két napja már ott sátraztak. :D Vicces látványt nyújtottak.

Asszem 4 körül értünk oda, mindegy is. Besoroltunk sor középre, mert kedves barátok már sort álltak, és szorítottak helyet. Vártunk a nagy napra, mit még a mai napig sem hiszünk el. Mintha álomországból generált szép álmaink elevenedtek volna meg. Gackt letolta a képét a mi kis Magyarországunkra. Hozta magával a bandáját, és a YFC koncertturné keretein belül olyan bulit csináltak, hogy majdnem elhaláloztunk.

Igeen, gyilkos volt, minden tekintetben. Ő pedig gyönyörű… még így pelyhes kiskacsaként is. Mert igen, azt hiszem arra hasonlított leginkább a külseje. De legalább a távhajnövesztés valamilyen szinten működött. Itt köszönném meg ezt Zsuzsinak.

A várakozás hosszú volt, a koncert, szinte egy pillanat alatt siklott tova. Csodás élmény volt… azt hiszem mást, nem tudok mondani, nem lehet szavakkal leírni.

DE EGY BIZTOS! VISSZAJÖNNEK! HISZ MEGÍGÉRTE!

Augusztus 5. péntek

Minekután nagy nehézkesen sikerült kikászálódni az ágyból hajnali délben, magunkhoz vettünk némi nemű táplálékot, majd Zsófi barátnémmal lebeszéltem egy állatkertet. Hála neki, volt fogadó bizottságunk, és úti kalauzunk is. Nagyszerű kis nap volt. Láttunk sok szép állatot, és igeen. Mesés időnk volt.

Elmondhatom, hogy hosszú évek óta nagy vágyam volt ez, hiszen utoljára 6 évesen voltam állatkertben, azt hiszem. Jól esett, elmondhatatlanul jól.

Hazaértünk, majd, hogy ne múljon a nap Gackt nélkül, belenéztünk a koncerten vásárolt DVD-be.

Augusztus 6. szombat

Az előző naphoz képes igen korán sikerült kelni, 10 órakor, asszem. :D Ettünk, majd a program a Vajdahunyad vára és környéke lett. Ez is gyerekkorom szép emléke…szóval a két napon kb. időutaztam. Az idő megint kedvezett nekünk, így piknikeltünk, heverésztünk, beszélgettünk. Jó volt.

Augusztus 7. vasárnap.

Kelés, aztán kutyaséta, pakolás és irány haza.

Köszönöm szépen ezt a szép hosszú hétvégét. Jól éreztem magam.

MIÉÉÉRT????

Nem normális, hogy amióta hazajöttem, azzal telt az időm, hogy elmebeteg módjára kerestem, hogy a végére már olyan szinten voltam, hogy nem tudtam, sírjak, vagy nevessek a saját hülyeségemen. Hogy emberek csak úgy beletúrnak a saját személyes fiókomba, mert nekik kell valami, és mivel én nem vagyok otthon, anyám meg nehezen mozog, úgy döntenek, kiszolgálják maguk. Joggal merül fel bennem a kérdés, hogy mivel most nem találok, és éppenséggel ott, abban a fiókban volt... hogy elvették... Milyen jogon???

Hogy engedte meg egyáltalán magának? Eltelt majd másfél vagy két hónap, ki tudja. Nekem nem kellett, csak most... és nem találom, nem lelem... Az egész szobát feltúrom, mint valami elmebeteg duvvad, felforgatok minden papírt, iratot, fecnit, könyveket, táskákat, mindent de mindent.

NINCS!

Komolyan mondom.... sose voltam még ilyen helyzetbe. Minden szart megörzök. Mindent. Még haszontalan, nem kellő dolgokat is biztos helyre teszek, mert számomra fontosak, mert jelentenek, mert egy darabok belőlem.

Soha semmit nem hagytam el, soha nem tünt el értékes dolgom. Borzasztóan ragaszkodok a tárgyaimhoz...

Erre..... Elveszik tőlem.... Valami olyat, ami fontos, ami nem volt olcsó, de inkább... az eszmei érték!!!

Hogy lehet egy alkalom az életemben, hogy ott lehessek. első és utolsó lehetőség, hogy Gackt lejön, hogy láthatom.

Hogy abba a tetves borítékban ott lapult két darab jegy... Nem csak az enyém, barátnőmé is...

Erre.. ERRE NINCS! Mert valaki vette a bátorságot, és belenyúlt a fiókomba. Persze bizonyítsam... mégis hogy???

Egy a lényeg.... Nincs...

Reménykedtem, hogy leszek olyan szerencsés, hogy kapható még, hogy nem az lesz, hogy viszlát soha többé....

Kibaszott drága koncert lesz....

De volt még jegy.

összefoglaló

Csak hogy látszódjon, nem lettem kámfor, és nem tűntem fekete homályba, csak nemes egyszerűséggel nincs. Olyan szinten vagyok, hogy nem akarok, vagy nem tudok beszélni. Körülöttem vannak az emberek, akiket szeretek, vagy így, vagy úgy, és azon kapom magam, hogy csak rejtve mászok fel az msn-re, és mikor jön az, akivel jól esne beszélni, akkor se írok rá. Nem akarok, hisz most milyen jogon nyomjam, terheljem, mikor megvan a maga baja is? Miért kellek én is? Nem eget rengető problémák, nem dől össze világ, nem rengnek a falak, így mégis miért nyaffanjak? Tudom jól, hogy meghallgatna, hogy tanácsot adna, vagy csupán figyelmet, mégis.. nem szeretném Őket nyomni. Fordított esetben bárki jöhet hozzám, tudják jól, hogy az "ajtóm" nyitva, és elmondhatják, és ha tudok, segítek. Jobb ha ezt én teszem, és nem én terhelek. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, ez a csaj semmivel se elégedett, vagy örüljön, hogy ez van. Igen, és örülök, és hálás is vagyok, sose kívántam mást, nagyobbat, vagy jobbat, egyszerűen csak... csak néha annyira egyedül érzem magam. Aztán eltelik pár nap, és minden rendbe jön. Vannak pillanatok, mikor mind a két beszélgető fél pulzál, és ad a másiknak valami megfoghatatlan, hihetetlen energiát, és szeretetet. Úgy, hogy ez nem fáradság, sőt, néha észre sem vesszük.

Lehet pihenni kéne, bizonyára csak egy kis idő, és minden rendbe jön... addig meg....
Maradok tisztelettel.