m ,o.O, m

Rá kellett jönnöm, hogy isnmételten előtört belőlem az abszolúlt érdektelenség.

Nem tudom, néha annyira semmi kedvem semmihez, mint az utóbbi napokban. Nem is koncentrálok igazán, és csak ülök, nézek ki a fejemből... mindegy. Olyan semmien.

Egy barátnőm mindenképp el akar menni Görögbe, de nekem valahogy nincs rá affinitásom. Nem azért, mert nem lenne szép, vagy húdejó, mert tuti... de az a buszos út... nah az eltántorít. Én nem bírom a buszt, épp ezért van, hogy Mo-n belűl is inkább hatalmas kerülőkkel, de vonattal megyek mindenhova, mert inkább 5 órával több vonat, mint a busz. Annál nincs rosszabb, de komolyan.

Az a tény, hogy én nem tudok felállni, mozogni, vagy olvasni az úton... mindezt 18-20 órán keresztül.. kínszenvedés. SOHA. De most komolyan. Miért nem lehet alternatív megoldást találni? Na mindegy, így nincs Görögország. Van helyette Bécs (remélem), meg Erdély, és országon belül (itt-ott)

Szóval azért remélem nem lesz olyan szar nyaram. Ki tudja.

Megyek drága barátnőmhöz <3 ha minden igaz, amit nagyon várok. Ha minden jól megy össze tudom egyeztetni, hogy egy kicsit összecsődítsem a bandát, persze ez, sok mindenen múlik. Majd meglátjuk, de vannak terveim. :) Topi is benne van egy közös taliban, sőt, örült az ötletnek. <3

Remélem jó lesz.

Halihó

Üdv kicsiny olvasótáborom. :D

Nos ezennel hivatalosan, és visszamondhatatlanul közlöm, itt a nyár! Végre. Már nagyon vártam. :D

Plusz van egy jó hírem, mindazoknak, akik számára ez jó hír. Gackt-sama meglátogatja szerény kis otthonunk. A Syma csarnokba lép fel, oda talán még befér az arca. De félre a gonoszkodó megjegyzéseket, aki ismer, tudja, mennyire imádom, szóval a tény nem változik, csak tudom milyen Gackt, és háát, nem tudom elképzelni, mi vitte rá erre a tettre. Nem mintha nem örülnék neki, de ugye egy magát Istennek képzelő egomán dög, nem tudom milyen koncerttel rukkol elő itt szerény hazánkban, hisz, a gigaelőadók nagy része, pont azért nem jön,mert nem tudjuk számára biztosítani a megfelelő kellékeket, hangosítást, stb.

Plusz kíváncsi lennék,mennyit fog kapni a fellépésért, mert, hogy nem annyi fogja a kis zsebét nyomni emberenként, amennyit mi fizetünk, az hót szentség. Nah mindegy, most örül a fejem, jön Gackt. :)

Minden más, egyéb tekintetben, a helyzet ugyan az. Bár az a tény, hogy most kicsit jobban érzem magam lelkileg, talán jobban segít túlvészelni a napokat idebenn. Picit néha elszomorodom, de tényleg boldog vagyok, hogy vannak emberek körülöttem, akik gondolnak rám, és tartják a lelket bennem. Itt is szeretném Nekik megköszönni.

Elmondhatatlanul jó érzés volt olvasni, hogy volt valaki, aki a blogján, megköszönt nekem valamit. Tényleg első eset. Sose vártam semmit, és nem is fogok. Akit szeretek, azért tényleg szívesen teszek, és Ő, nagyon közel áll hozzám. Bármi is van most, vagy lesz a jövőben, Ő itt lakik a szívem mélyén, és bezártam, jó mélyen. Én köszönöm Neki.

Az élet mindig úgy hozza, hogy görget eléd új ismerősöket, esetleg barátokat. Nekem a con ilyen szempontból igazán jól sikerült. Sok olyan emberrel találkozhattam, akiket már online valamelyest ismertem, de most végre személyesen is megtehettem, és jól esett. Nagyon is. :D

Noh mindegy, különleges mondanivalóm perpé nincs, szal zárom soraim.

Bye.

Con beszámoló, ésatöbbi.

Jöttem beszámolni a conról. Nos, ahhoz képest, mennyire semmi kedvem se volt hozzá, egész jól sikerült. Sőőt, nagyon jól. Annyira jó volt látni a népet. Sokakat most láttam először személyesen, sokak pedig nagyon régóta nem voltak a közelembe.

Köszi csajok, hogy veletek lehettem, nagyon szeretlek Titeket.

Pénteken indultam Krisztiékhez. Jött elém az állomásra. <3 Hozta a nyufanatokat is, akik egész megszerettek a végére. Még a félősebb is hagyta, hogy piszkálgassam. Meghívott kínaira, így este kínaiztunk. Aztán konferencia beszélgetéskeretében, napirendi pontonként végig mentünk, hogy mi hogy legyen a conon. Joci vállalta,hogy vezet, így kocsival mentünk fel Pestre. Felértünk,leparkoltunk kb a bejárat elé <3 Joci tud. :P

Szal a sor az valami elképesztő volt, Krisztiéknek volt jegyük, csak nekem nem… Így beállt a sorba, és megkérdezte, mehetek-e én is oda,és akkor no gáz. Engedték. Eszter nagy népszerűségnek örvendet. Miután kivettem a fiukat, egy tapodtat nem tudtunk mozdulni,mert így lerohamozott minket mindenki. Volt meglepő találkozásunk is. És nagyoon sok emberkével összehozott a sors. Topival is sikerült találkoznom. Letámadtam a sorban kb.

Kibóékat is láttam végre. Olyan jó volt. Odaadta a „csillámpónit” és nyúzhattam kb egész nap. Ő meg kapott Lucit, meg Gilt. :)

Lucius hihetetlen nagy celeb, rá kellett jönnöm. Halom ember jött, hogy jézus, az ott Lucius, lefotózhatjuk. Én meg csak lestem, kik azok, és honnan ismerik a srácokat. Vicces volt.

Hikiékkel is taliztam, meg Alma is ott volt. Jól elbeszélgettünk. Hiki hozta nekem a fülecskéket. Imádom őket. <3

Krisztinek barátja megkérte a kezét, gigantikus tömegben. Persze én nem láttam, miért is láttam volna…. Na mindegy, itt is gratu nekik. Én a rajzasztalnál ültem Fruzsimmal, meg a csajokkal. Jó volt ott is lenni. Fruzs lerajzoltam Lucit, meg kaptam tőle rókácskát.

Énmegdobtam egy randa Gackt rajzzal. Pfff, nincs egy színvonalon, de mindegy. Próbálkoztam, szívből jött. <3 Köszi Fruzsim <3

Kibo is rajzolt nekem füzetbe. Lávu lávu. Köszike. <3

Topimmal időszakonként futottam össze. Mindig össze-vissza volt. Szegénynek annyi emberrel kellett talizni, hogy huh. De jól bírta. Büszke vagyok rá.

De azon a napon, és azóta is a legbüszkébb, az én kicsi Sarahmra vagyok. Láttam a rajzát kitéve, amit tudom, hogy sok munka volt megcsinálni, mert a színekkel vacakoltunk, meg minden. És tényleg Ő volt a kategóriájában a legjobb. Hiki volt még, aki nagyot alkotott, de ő is megmondta, Sarah ellen esélye sincs.

Sajnos Topinak nem kedvezett a szerencse. Egy ember zsűrizett, és Őt lehúzta. Pedig…. Na mindegy. Remélem, nem vette nagyon a kis lelkére.

 Conról eljöttünk,és találkoztunk Zoéval, meg Libával <3 Hozott nekünk fejecskéket. És imádom Norit. Ráfüggtem totálisan. Annyira meseszép. Imádom ezt a nőszemélyt, úgy ahogy van. Hiki füleivel, Zoé festésével, ez a srác valami elképesztően láv. Köszönöm. <3

Vasárnap hesszeltünk, este meg beszéltem kicsi Sarahval, meg Topival, miután megjött. Megtudtuk az eredményeket… blabla…

PAFF

Hát komolyan ritkán van alkalmam ilyen hihetetlenül „sokat” aludni. Kő kemény fél óra félig alvás van a hátam mögött. Zseniálisan érzem magam, de komolyan. Hogy rakjam magamat a tombolára. Egész éjjel azon szenvedtem, hogy csak forgok, mint valami lerészegedett búgócsiga, és próbálok aludni, nulla sikerrel. Hajnali fél hatkor kikecmeregtem, mert akkor rám jött az atya úr isten is. WC meg ivászat, meg egy csepp nyugibogyó. Mire hatott, addigra csipogott az a nyavalyás telefon. Esküszöm, lecserélem az ébresztő hangomat, mert így előbb utóbb Gactot olyan szinten meggyűlölöm, hogy csak na. Pedig szeretem, de komolyan…

Magamba szipolyoztam a tegnap újonnan beszerzett kávégépünk első, jó erős feketéjét, lefőztem egy adag antidepi teát. Jóó édesen. És talán túlélem estig, csak ne szóljon hozzám senki, és ne tegyenek fel túl bonyolult kérdéseket. El leszek én, hehe.

Jah igen, a kávéfőző. Képzeljétek el, túl vagyok életem első kávéfőző gyilkosságán. Felkészítettek a nem létező titkárnői képzésen, hogy ez a szomorú pillanat bizony minden hasonszőrű munkatárssal előfordul, van akivel többször is, sőt van aki még striguláz is.

Szóval, a mi drága, békebeli szarvasi kávéfőzőnk, aki megélt sacperkábé 8 évet, tegnap eltemettük. A halál oka: leégett a fűtőszál. A gyilkos jómagam voltam, mert elfelejtettem lekapcsolni. Nos így vettem újat. (nagyon hiányzott ez a plusz költség, mindegy)

Az új kávéfőzőnk Rozika, nagyon takaros kis nőszemély. Igen erős kávéadagot nyomat ki a kis lyukacskáját. Gyors, pontos, és csendes. Nagyszerűen meg vagyunk vele elégedve.

Erősen elgondolkodtam tegnap azon, hogy nem megyek a conra, mert felesleges, főleg így, ennyi nem betervezett pénzkidobás után. De éjjel volt időm, nemalvás miatt agyalni, és rájöttem, nem járok vele jól, ha nem megyek, mert kábé kétfórumnyi emberre kell „vigyáznom” nagyon vicces lesz. Szóval, ha nem megyek, tuti félpercente csörögne az a nyamvadályos telefon, hogy: hol vagy? Mikor jössz, hol talizunk, akkor most mi legyen. Szal csak muszáj elmennem, a fene essen bele. Na mindegy, majd most én pózolok Sarah képe mellett, és gyűjtöm a rajongó tábort. Ha jók lesznek, még autógrammot is adok nekik. :D

Nah mindegy, befejeztem, majd jövök, a frenetikus élménybeszámolómmal. Egynek örülök, hogy nem leszek egyedül. Más is velem fog szenvedni. HEHE..

:S

Utálom a hétfőt, utálom, utálom, utáloooom, utálooooooooooooom!!!!!!!!
Hideg is van, meg borult is, meg hétfő is, és fárat vagyok meg nyűgös vagyok, és csokit akarok enni, és WÁÁÁÁÁÁ.

Szösszenet

Gondolom ti is voltatok már olyan helyzetben, hogy leültetek, és végig gondoltátok az addigi életeteket, azt, hogy mit hogyan is csináltatok, és hogy ez jó vagy rossz. Hogy végig futott az agyatokon, hogy mi lett volna, ha…. Például ha azon a napon nem jobbra, hanem balra fordulok, vagy egy velem megtörtént eset: Hogy hazafelé a Petőfi csarnokból, nem mondom azt, hogy jó, akkor álljunk meg egy cigi erejéig. Ha akkor, ott azon az estén, nem gyújt rá barátnőm, valószínű most nem írnám ezt a bejegyzést. Mert agyon ütöttek volna mindkettőnket a következő kereszteződésben. De ez csak egy példa a sok közül.

Sokszor eljátszom a gondolattal, vajon miért vagyok még itt? Miért élek, mi értelme? Hisz nem én fogom megváltani a világot, és szinte biztos, hogy családom sem lesz, ha így haladok. Hisz olyan szinten feladtam, hogy valaha nekem lesz bárkim is. Akkor miért?

Azért, hogy holnap kapjak még egy pofont, vagy esetleg még lássak az életembe 100 naplementét, ami ad egy kis meleget? Nem hiszem, bár ki tudja. Lehet, ha akkor még rég, nem teszik tönkre totálisan az önbecsülésem, és képes lennék a szeretet azon formájára, amire mostmár szerintem soha, akkor most valószínűleg, mint sok osztálytársam, csoporttársam, babakocsit tologatnék, és túl lennék a fehérruhás ceremónián. És talán boldog lennék. Persze ez mind egy nagy talán. Hisz mi rá a garancia, vagy a bizonyíték?

Nem mondhatom az életem pocséknak. Valahogy úgy rendeződtem be, hogy bármi is történt, bármennyi pofont is kaptam, akárhányan is tapostak belém, én nem gyűlölöm őket. Valahogy igyekszem a szépre emlékezni, és a jóra. Azokat helyezem előtérbe. És a tanulságokat, amiket leszűrtem. Persze vannak napok, mikor magadba zuhansz, és néha jól jönne egy kéz, aki segít kimászni. Azt hiszem, örülhetek, mert számomra megadatott, hogy mindig volt valaki, aki segített. Lehet a szám csökken, vagy sokak azóta eltűntek mellőlem, de voltak, és vannak. Köszönöm Nekik.

Nem mondom magamat boldogtalan embernek. Mindaddig, amíg úgy érzem, ezen a planétán egyetlen embernek is fontos a létem, és szeret, addig úgy gondolom, van értelme másnap felkelni. Amíg tehetek érte bármit is, amíg szüksége van rám, addig én is boldog vagyok. Sosem leszek első a sorban. Sosem fognak úgy szeretni, ahogy én őket. De tudjátok mit? Nem is bánt. Addig, még valamicskét is visszakapok, nem is fog. Néha ez sem hiszik az emberek, hogy mit adnak a másiknak. Egy mosollyal az utcán, egy kedves szóval, elérhetik, hogy az, akinek adtuk, ne ugorjon le történetesen a hídról, ahova igyekezett. Mert rájön, tán mégsem annyira szörnyű. Adjunk a másiknak némi szépet, hisz ha mi kapunk, az jól esik, akkor miért ne esne jól ez másnak is? Milyen jogon fosszuk meg őket egy csepp kedvességtől. Lehet épp te leszel az egyetlen azon a napon, aki adott Neki valamit.

Nekem is sokszor volt, hogy random, vadidegen emberektől kaptam valami szépet, vagy jót. És hihetetlen jól esett.

Csak egy mosoly, vagy egy kedves szó. Ennyi az élet kulcsa.

Valahol, valamikor, vissza fogod kapni.