Hétfő van, megint. Említettem már, hogy mennyire nem vagyok jóban vele? Igen? Nem baj, attól még egy párszor el fogom mondani, útálom a hétfőt. Úgy vagyok vele kb. mint a lusta dagi vöri macsek. Tudjátok. :D
No lássuk. Volt egy péntekem. Bent kb. csend uralkodott. Lóti-futi, de semmi extra. Vártam a végét, mert úgy voltam, a hétvége majd feltölt. Mikor végeztem, csörrentem Enikő barátnémnek, hogy jöhet. Jött is. Kellemesen esett az eső, mert miért is ne. Gyors hazamentünk, közbe azért pár boltnál megálltunk. Meghívtam egy teára, bekucorodtunk a szobámba, és beszélgettünk. Jó volt. Ő is itt dolgozott nálunk, csak már elküldték, mert lejárt neki a munkaviszonya. Ilyen közcélúként volt a hivatalba. Kedves csaj, jól elvoltunk, így természetesen igyekszünk kapcsolatot tartani. Aztán estefelé ment haza, én meg belevetettem magam a betűkbe, és csináltam a „szokásos” dolgaim.
Szombat: Hát igen, mondjuk úgy, hogy nagyon kétes érzésekkel indultam neki. Hiányzott már barátnőm, hisz nagyon rég nem láttam, és kicsit feszélyezett is a dolog, hogy ennyi idő eltelte után, mi lesz. Főleg mert akárhogy is szépíteném, sebet kaptam tőle. És úgy gondolom nem én vagyok az egyedüli, hisz mindenkit és mindent félrelökött egy „ember” miatt. Direkt tettem macskakörömbe, hisz az ilyen nem ember. Jó volt látni, elmondhatatlanul jó, de nem volt az igazi. Persze közrejátszott az a tény, hogy lelkileg egyikünk sincs most toppon. Ez a rohadék paraszt, aki dobta, mert táv.. na körbe röhögöm. Barátnőm pontosan tudja mi a véleményem róla, de sokat kell még tanulnia. Én meg türtőztettem magam, mert tudtam, amit mondok, az neki is fáj. Pedig néha fájnia kell, muszáj, hogy megértsük mik a valódi értékek a világban. És pont azokat dobja el hanyatt-homlok? Hát igencsak vicces. Lehettem volna rohadék, aki azt mondja, én megmondtam, te nem foglalkoztál velem, elfelejtettél, amiatt a paraszt miatt, így old meg, egészségedre. De én kötődök hozzá, szeretem a társaságát, és őt magát is. Sokat, nagyon sokat kell tanulnia, de talán egyszer képes lesz felfogni, a pasi az pasi, a barátok viszont… az más tészta.
Sokat csendelt, ami olyan rossz volt, de próbáltam betölteni az űrt. Mikor voltunk sétálni, láttunk narancsot. Meseszép játékát a napnak és a felhőknek. Aranyszín ragyogott a sötét égen, és annyira elképesztően jó volt ránézni, hogy megálltam az utca közepén és csak gyönyörködtem benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése