2011. január 13., csütörtök

Már nincs sok.

Tegnap megint kérte a jelentésem, hogy mi is történt.. Eléggé kétségbe voltam esve, soha életembe nem kellett ilyet írnom, csinálnom, nem tudom, hogyan kell és azt sem, mire jó ez az egész neki? Mit akar ebből kihozni, hisz oka volt rá, hogy kérte, csak úgy nem mond ilyet az ember. Mindegy. Kolléganőmnek jó alaposan elmondtam, mi a kínom, meghallgatott, próbált tanácsot adni. Olyan szintre jutottam, hogy remegtem saját testemben, nem tudtam a sírást visszafojtani, és rettenetesen rosszul voltam. Mindenem remegett, és fáztam, pedig nem volt hideg. Az előző éjszakákon hasmenésem volt, és remegés, éjjel képtelen vagyok normálisan aludni.. zokogok megállás nélkül, és nem tudom irányítani. Tegnap este meg már székrekedésem volt. Remek… Na mindegy… most egyetlen cél lebeg előttem… hétvégéig valahogy kibírni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése