Hétvégi összefoglaló

Nos lássuk  :D

Kezdem a péntekkel. Egyik kollégám szabin volt, így kicsit csendesebb volt az iroda, nem mintha amúgy nagyon zajonganánk, mert vagyunk összesen hatan, ebből most egy beteg volt egy meg szabin. ˇ ˇ  Szóval rohangászós, de egyben csendes nap volt, közgyűlés, ami azzal jár, hogy én kísérem főnökasszonyt, és jegyzetelek, meg csütörtökön volt teleptárgyalás, aminek a jegyzőkönyvét ma-holnap meg kell írnom. Reggel 7-kor kezdtük, este hétig tartott, kettő közt én annyit sétáltam a két ház közt, hogy el nem tudom mondani. Közbe szakadó hóvihar volt négy napon keresztül, így volt egy tetemes mennyiségű hó. Úgy 35-40 centi. Na mindegy pénteken végeztem, jöttem ki, és belebotlottam az én Orsimba, pont angolra ment, így elkísértem, meghívtam egy forró csokira, és beszélgettünk közben. Jól esett. ^ ^

Szombaton keltem fél hatkor, gyors felöltöztem, szedtem a cumóm, és irány a vonat. Állomáson már várt Jutka, vele mentem. Tök féltem, hogy a nagy havazás miatt késünk, de nem volt semmi zűr, és remekül felértünk. Asami drágámra (Zsófi) kellett várnunk, de végül Ő is befutott. Nekilódultunk, a teaháznak. A villamosmegállóban csatlakozott hozzánk még 3 fő(Karasu, Kirasan, Flittering), és így mentünk be. Nagyon szép, hangulatos kis hely volt. Szépen külön helyet kaptunk, és a babók miatt sem kaptak agygörcsöt, sőt. Tényleg minden oké volt. A csapat többi tagja is (Niuky, So-fiii, Smaug, Cinna, Aremulana és a párja Miki) viszonylag jó időbe érkezett. Elég szép számmal gyűltünk össze. Tök szuper volt. <3

Úgy volt, hogy kb 2 órát töltünk ott, de annyira szuperül éreztük magunk, meg finom volt minden, hogy csak este hatkor hagytuk ott a helyet. Annyira jól esett ez a nap. ^ ^

Hazafelé a vonatból felhívtam Zümim, aki elújságolta, hogy hasonlóképp remek napot zárt, aminek igazán örültem, meg jóó volt beszélni vele, jól esett a kis lelkemnek. Utána zene be, és hazáig ott duruzsolt. Még este MSN, meg minden, hisz az ember lánya.. na, kellett. :D Aztán alvászat.

Vasárnap nem csináltam az égvilágon semmit, de azt nagyon jól adtam elő. :D

Babás dolgokról nem cincogok most külön. ^^

Modern szülők, avagy, mivé lesz a világ?

Lássunk pár egyszerű példát a mai világ szülőiről, nézzük meg, hogy fékezik undok és elkényeztetett gyermekeiket, hogyan „hatnak” rájuk, mikként nevelnek.

Természetesen ezek a példák a drasztikus, és negatív esetekből vannak. Én elismerem, hogy manapság is léteznek olyan szülők, akik megfelelőképp nevelik, és motiválják a gyermeküket, de sajnos elkeserítő, hogy a legtöbben igen érdekes módon teszik ezt.

A példákat az életből vettem, közvetlen környezetemből. (A könnyebb átláthatóság végett, minden alkalommal egy baba (BJD) a példa.)

Az első típusú szülő, a behódoló. Lássuk a példát egyszerűen. Gyermekünk tizenéves, pont a legrosszabb kor, bár minden korban van rossz. Már serdül, és pofátlan. Fejébe vesz valamit:

- Anyaa, nekem kell az a baba!

- Nem kislányom, nem kapod meg. Kinőttél már ebből, meg egyébként is drága.

- De anyaaaaaaaaa, nekem KELL!!!

- Azt mondtam NEM.

Hetek nyavalygása után….

- Anyaaaa, légysziiiiiiiiiiiiiiii.

- Megmondtam, hogy nem.

- Apaaaa, anya nemengedi, hogy legyen olyan babám. A suliba már van két lánynak is. Ésisakarooooooook.

- Asszony, miért nem engeded, hogy legyen neki, látod mennyire szeretné.

- Najó.

És láám, megvették….

A második típusú szülő, az ösztönző. Lássuk itt is az egyszerű példát.

- Anya, apa, szeretnék magamnak egy babát.

- Rendben, mégis mennyibe kerülne.

- Olyan százezer forint körül.

- Az nem túl sok egy babáért? Na jó, akkor meg kell érte dolgoznod. Ha magadtól összegyűjtöd rá, akkor megveheted.

- Rendben. Mi lesz a feladatom?

- El kell kísérned az öcsédet minden nap a suliba. Ezért naponta kapsz 3 ezer forintot.

- Rendben.

Csütörtökön:

- Kislányom, apa, és anya elutazik a hétvégén, vigyázz az öcsédre, és ígérd meg, hogy nem gyújtjátok fel a házat, még nem vagyunk. Ne legyen semmi zűr, rendben? Kapsz érte 20 ezer forintot.

Mindennapi dolgok:

- Vidd le a szemetet légy szíves.

- Mennyit kapok érte?

- Egy ezres megfelel?

Összegzés: A gyerek semmi olyat nem tesz, amit nem kéne megtennie amúgy is. Ezek mind alapvető kötelességek. Szeretetből, és törődésből kéne csinálnia, nem pénzért. A szülő azt hiszi, motivál, pedig egy nagy frászt…

A harmadik típusú szülő, a mindent megadó:

- Mit kérsz gyermekem 13. születésnapodra?

- Egy babát.

- Mennyibe is kerül?

- Százezer forint.

- Hammm. Ez egy kicsit sok nem?

- Ugyan asszony, hisz a ballagására kocsit kap előtte meg jogosítványt. Ez ahhoz képest semmi.

- Igaz, megkapod gyermek.

Negyedik tipusú szülő, a nemtörődöm.
Ebben az esetben gyermekünk lassan azt sem tudja hogyan néz ki az anyukája meg az apukája, mert olyan sűrűn látja őket.

Reggeli közbe, anya telefonál, odadobja a gyerek elé a műzlit azt egye...
- Anya, nekem baba kell.
- Nem látod fiam, hogy anya elfoglalt? Nem érek most rá, ne zavarj (beszél tovább)
- Anyaa.
- Mondtam, hogy csönd. Megkapsz mindent, szal hagyd anyád dolgozni, jó?

Nos ugye érzitek mire akarok ezekkel utalni… Vajon ezek a gyermekek, mikor felnőnek, milyen szülők lesznek? Milyen ember lesz az ilyenből? Hová fajul ez a világ???

Engem elkeserít ez a kép….

Mi jöhet még???

Morcogok, pufogok, dühöngök. Nagyjából erről szól most nekem ez az időszak.

Komolyan elkezdem azon agyalni, hogy mivel sokkolhat még az élet? De most komolyan, szerintem direkt szórakozik velem valaki, és még élvezi is. Direkt rámpakol újabb lapátokkal, és kíváncsi, mikor adom fel, mikor dőlök ki. De meg kell mondanom nem fog ki rajtam. Most komolyan kínomba már csak röhögni tudok magamon. Ugye nem elég, hogy ami eddig volt, köhögés,torokfájás,hang nuku,nemalvás-ra most jött egy jópofa hasmenés, és mindezt megtetőzve, hogy véletlenül se unatkozzam, görcsölök, mert megjött, plusz úgy fáj a vesém, majd bele pusztulok. Kérdem én, mi jöhet még? Remélem az, aki ezt élvezi, most rohadt jót röhög rajtam. A lelki állapotomról ne beszéljünk. Minden a régi. Kb. csak vagyok, és egyre inkább elmegy a kedvem mindentől. Még attól is ami örömet okoz. Úgyhogy köszönöm, jól vagyok, és amúgy sem vagyok mérges, meg ideges… áááá. Na mindegy… Majd lesz valahogy.

Csöbörből vödörbe

No igen, amilyen jól indult (viszonylag) a február, most olyan rossz. A januárt alig vártam, hogy vége legyen, kínlódtam mint állat, nagyon lassan telt. A február ehhez kéest tök jól indult, nem volt semmi gáz. Erre mostmár egy hete, hogy olyan szarul vagyok, hogy alig élek. Az alvás még mindig luxus fogalom nálam. Napközbe már mondjuk úgy, elvagyok, nem köhögök annyit, de éjjelente rámjön az atya úristen is. Majd megfulladok, és így aztán igencsak nehéz aludni. Olyan, mintha valami ott lenne a torkomba, és irritál. Köhögési ingert vált ki, de nem múlik. Valamelyik éjjel már hánytam is. Folyamatosan iszom, hogy legyen folyadék bennem, mert olyan száraznak érzem a torkom, meg a szám. És ezt a vizet, ahogy jött, ki is köhögöm. Szóval, köszönöm szépen remekül vagyok. A gyógyszert szedem, a teát iszom, minden anyám kínját elkövetek, de ugye a szervezet úgy gyógyul, ha pihen, alszik… no az nem megy. Anya kiagyalta vegyek be estére nyugtatót. Mondom minek? Nem idegbetegeskedem, egyszerűen csak nem tudok aludni, szerintem hiába veszek be nyugtatót, attól ugyan úgy köhögök, és majd meg fullok, ergo, nem tudok aludni. Ugyan ott vagyok, ahol a part szakad. Úgyhogy kérem szépen, minden zseniálisan szép és rózsafelhős. A gyógyszerészek, meg orvosok pedig bekaphatják. Mert ha azt mondod, köhögéscsillapító és nyálkaoldó, akkor legyen is az a hatás. Amióta szedem ezt a szart, csak jobban irritál, többet köhögök, és olyan száraz a torkom meg a szám, mint az állat. Oldani nem old fel semmit, lehet nem is tud, mert nincs… úgyhogy kérem a nagyérdemű dokinéniket-bácsikat, adjanak nekem valamit de sürgősen, ami hat is, mert lassan vadállattá fejlődöm a hosszas alváshiány, és a torokfájás miatt.

A hét vége felé...

Az a helyzet, hogy túl vagyok életem első olyan éjszakáján, ahol azt kívántam legyen már reggel. Fetrengtem az ágyban és köhögtem, úgy, hogy majd megfulladtam. Nem kívánom sennkinek. egy óra telt csak el, én meg örökkévalóságnak éreztem.
Kipróbáltam mindent. Éjjel közepén vonszoltam ki magam teát csinálni, vettem be fájdalomcsillapítót, meg mindent. Teketrem hidegvizes törcsit a nyakamra, de semmi. Egész éjjel szenvedtem mint állat. Hajnali négy órakkor montam azt, hogy najó, ebből elég. Feloltottam a kislámpám és olvastam. Ígyse-úgyse alszom, de legalább csináltam valami hasznosat. Nekiültem a Velencei kalmárnak. :)
Alig várom, hogy mehessek haza, és ágyba másszak. A hét végén tuti nem csinálok semmit. Pedig voltak terveim. Így elmarad minden. helyette lesz fekvés, és reménykedés, hogy jobban leszek...

nyiff

Hát sikerült megfáznom azt hiszem. Köhögök mint egy rossz kehes ló. A torkom is fáj, és a hangom olyan szexi, hogy simán elmehetnék valami hörgős bandába „énekesnek”.

Próbálom magamat kúrálni, remélem össze is jön, és nem járok úgy, mint a múltkor. Nem szeretnék megint mellhártyával otthon dögleni. :S

Feladtam tegnap pici Sarah ajándékát, és maradéktalanul elégedett vagyok vele. Még rajzoltam is Neki, és csodák csodájára, tetszett is. Szóval most fenemód büszke vagyok magamra. Remélem Neki is tetszeni fog. Mostanában nincs fenn, és tök hiányzik… de majd remélem mostmár nemsokára beszélünk. :D

Barátnőmék leléptek Görögbe. Mikor megtudtam majdnem kiakadtam. Miért nem hívtak? Ott lesznek két hétig, és melóznak. Nem is rossz pénzért. Elmehettem volna táppénzre, és simán utazom velük. De gonoszak voltak, és nem szóltak. :S

Szal nyifff...
Sebaj, már szerda van...

^.^

Voltál már úgy, hogy nem jönnek a szavak? Itt ülök majd egy hete egy levél felett, amit Sarah-nak akarok írni, és nem tudok mit, pedig amúgy szokott menni, de most, annyira nem akaródzik. Egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat, és nem is tudom, mit írjak. Nem akarok snassz lenni. Azért sem írtam neki az üzenőfalra, mert nem akartam egy lenni a sok „boldog szülinapot” üzenet közt. Írtam neki privátba, talán el is olvasta. De most, itt van előttem a lap, és nem megy. Pedig annyi mindent írnék, olyan sok dolog van, és mégsem megy. És mindig úgy vagyok, talán majd később, és tolom magam előtt. Persze az ajándéka is lassan lett kész, de azért, mert a múlt héten igencsak sokat dolgoztam, és futkostam. Este meg későn értem haza, így már semmi kedvem nem volt nekiülni, és csinálni, de végülis meglett.

A hetem viszonylag zökkenőmentes volt. Sokat kellett futkosni, meg volt munka bőven, de telt, és nem voltam leüvöltve, szóval végülis egész jól zártunk. Pénteken találkoztam Orsival. Már igazán hiányzott a társasága, így jó volt vele találkozni. Szokásunkhoz híven sétáltunk, és beszélgettünk. Szívtuk egymás vérét. Igazán jól esett. Mostanában ő is kicsit a padlót nyaldosta, és én is, de végre volt időnk egymásra, és nem húztuk le a másikat. Ő is olyan ilyen tekintetben, mint én, kerüli a kontaktot, ha nincs passzban, hisz ki akarná a másikat lehúzni. De most jó kedvel ment a tali, és adtunk egymásnak egy adagnyi pluszt. Jól is esett.

Hétvégén nemsok mindent csináltam. Fotóztam Noriot, mert végre hazatalált az én kis sunyi rókám, meg voltam vásárolni. Szépen sütött a nap, kedvem volt kimenni fotózni, de aztán a lustaság győzedelmeskedett, és csak punnyadtam.