2011. február 7., hétfő

^.^

Voltál már úgy, hogy nem jönnek a szavak? Itt ülök majd egy hete egy levél felett, amit Sarah-nak akarok írni, és nem tudok mit, pedig amúgy szokott menni, de most, annyira nem akaródzik. Egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat, és nem is tudom, mit írjak. Nem akarok snassz lenni. Azért sem írtam neki az üzenőfalra, mert nem akartam egy lenni a sok „boldog szülinapot” üzenet közt. Írtam neki privátba, talán el is olvasta. De most, itt van előttem a lap, és nem megy. Pedig annyi mindent írnék, olyan sok dolog van, és mégsem megy. És mindig úgy vagyok, talán majd később, és tolom magam előtt. Persze az ajándéka is lassan lett kész, de azért, mert a múlt héten igencsak sokat dolgoztam, és futkostam. Este meg későn értem haza, így már semmi kedvem nem volt nekiülni, és csinálni, de végülis meglett.
A hetem viszonylag zökkenőmentes volt. Sokat kellett futkosni, meg volt munka bőven, de telt, és nem voltam leüvöltve, szóval végülis egész jól zártunk. Pénteken találkoztam Orsival. Már igazán hiányzott a társasága, így jó volt vele találkozni. Szokásunkhoz híven sétáltunk, és beszélgettünk. Szívtuk egymás vérét. Igazán jól esett. Mostanában ő is kicsit a padlót nyaldosta, és én is, de végre volt időnk egymásra, és nem húztuk le a másikat. Ő is olyan ilyen tekintetben, mint én, kerüli a kontaktot, ha nincs passzban, hisz ki akarná a másikat lehúzni. De most jó kedvel ment a tali, és adtunk egymásnak egy adagnyi pluszt. Jól is esett.
Hétvégén nemsok mindent csináltam. Fotóztam Noriot, mert végre hazatalált az én kis sunyi rókám, meg voltam vásárolni. Szépen sütött a nap, kedvem volt kimenni fotózni, de aztán a lustaság győzedelmeskedett, és csak punnyadtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése