Az a helyzet, hogy túl vagyok életem első olyan éjszakáján, ahol azt kívántam legyen már reggel. Fetrengtem az ágyban és köhögtem, úgy, hogy majd megfulladtam. Nem kívánom sennkinek. egy óra telt csak el, én meg örökkévalóságnak éreztem.
Kipróbáltam mindent. Éjjel közepén vonszoltam ki magam teát csinálni, vettem be fájdalomcsillapítót, meg mindent. Teketrem hidegvizes törcsit a nyakamra, de semmi. Egész éjjel szenvedtem mint állat. Hajnali négy órakkor montam azt, hogy najó, ebből elég. Feloltottam a kislámpám és olvastam. Ígyse-úgyse alszom, de legalább csináltam valami hasznosat. Nekiültem a Velencei kalmárnak. :)
Alig várom, hogy mehessek haza, és ágyba másszak. A hét végén tuti nem csinálok semmit. Pedig voltak terveim. Így elmarad minden. helyette lesz fekvés, és reménykedés, hogy jobban leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése