Mielőtt bárki kérdezné, igen, még megvagyok. Nem mondanám tökéletes állapotnak, sőt, de megvagyok.
Tegnap a munkahelyemről a sürgősségin kötöttem ki… Körülbelül délután jött rám a roham, és nem akart múlni, egyre erősebb lett, míg a végén, már nem tudtam rajta uralkodni. Most ő volt az erősebb. Kollégáim aggódva néztek és nem értettek semmit. Érthető. Hisz sose láttak még így. Nem is akartam, most is küzdöttem ellene, de ő győzött. Bevittek a sürgire, szinte nem is kellett várni, máris fogadtak, lehet látták a fejemen milyen fosul vagyok? Ki tudja, jobb ilyenkor nem tükörbe nézni, de kb. el tudom képzelni.. hó fehér lehettem. Na mindegy. Kaptam nyugibogyót, meg vénás fájdalomcsillapítót. Pár perc múlva már jobb is lett. Közölték, vigyenek haza, és aludjak egy nagyot. Így is történt, körülbelül fél3-3 felé értünk haza. Anyu nem értette, mi történt… Kollégám ment vissza dolgozni, azért rendi volt, hogy velem maradt.. köszi. Én meg alvás. 6 körül ébredtem fel. Úgy éreztem magam, mint egy kifacsart citrom. Kicsit gépeztem, bár sok hasznom nem vették, majd visszamásztam aludni.
Ma jöttem be dolgozni, és kit látnak szemeim? A semesamát. Hát tényleg napját nem tudom, mikor láttam utoljára. Megörültem neki, és azt hiszem, ő is nekem. Beszéltünk kicsit, megölelgettem, aztán jöttem be. Nincs túl jó formában, azt hiszem ezért sem keresett annyira. Mondtam neki, hogy nincs egyedül… Nálam is sokminden összejött. De ilyen ez a bicikli.
Már csak pár nap, és irány a második családom. Várom, hisz tényleg nagyon szeretem Őket. Előtte lesz egy Mondó talim, ami csak azért lesz jó, mert jön velem a Fruzsim is. Lesz kinek szívni a vérét. Meg amúgy is. Őt mindig jó látni. Na jó, meg átveszem drága barátnőm cucait is. Remélem tényleg odaadják.
Nah most ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése