Ismét itthonról írok. Kicsit elfáradtam, hosszú volt az út.. nagyon hosszú. És szar érzés volt totál gyomorideggel vonatolni. Kicsit rámászott a ködös massza a fejemre, és nyomott lefelé. Még oda voltam, igyekeztem uralni, hisz nem akartam elrontani egy jó hetet azzal, hogy megint hülye vagyok. Tombolt bennem a gyomorideg, görcsöltem, remegtem, minden bajom volt. De végül, csak haza értem. szerencsém is volt. elértem azt a vonatot, amire nem is számoltam, mert kb. lehetetlen volt, de pont mellettünk lévő sínen állt, és leszálltam, és odafutottam. Bár az elindult, de látta, hogy jövök, így megállt. azért jó volt így, mert két órával hamarabb hazaértem.
Itthon megtudtam, mi volt, miket kavartak, anya mit kapott... hát nem esett jól, nagyon nem. Aztán megint ott ártottam, ahol nem akartam. tudom, hogy nem vette fel, de akkor is rossz. Mert nem akartam bántani, sose tenném. Mindegy. ma már jobb. Pár nap és rendbe leszek, és vissza se nézek, le se sajnálom. ennyi, nagy pont a végére, és irány tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése