PAFF

Hát komolyan ritkán van alkalmam ilyen hihetetlenül „sokat” aludni. Kő kemény fél óra félig alvás van a hátam mögött. Zseniálisan érzem magam, de komolyan. Hogy rakjam magamat a tombolára. Egész éjjel azon szenvedtem, hogy csak forgok, mint valami lerészegedett búgócsiga, és próbálok aludni, nulla sikerrel. Hajnali fél hatkor kikecmeregtem, mert akkor rám jött az atya úr isten is. WC meg ivászat, meg egy csepp nyugibogyó. Mire hatott, addigra csipogott az a nyavalyás telefon. Esküszöm, lecserélem az ébresztő hangomat, mert így előbb utóbb Gactot olyan szinten meggyűlölöm, hogy csak na. Pedig szeretem, de komolyan…

Magamba szipolyoztam a tegnap újonnan beszerzett kávégépünk első, jó erős feketéjét, lefőztem egy adag antidepi teát. Jóó édesen. És talán túlélem estig, csak ne szóljon hozzám senki, és ne tegyenek fel túl bonyolult kérdéseket. El leszek én, hehe.

Jah igen, a kávéfőző. Képzeljétek el, túl vagyok életem első kávéfőző gyilkosságán. Felkészítettek a nem létező titkárnői képzésen, hogy ez a szomorú pillanat bizony minden hasonszőrű munkatárssal előfordul, van akivel többször is, sőt van aki még striguláz is.

Szóval, a mi drága, békebeli szarvasi kávéfőzőnk, aki megélt sacperkábé 8 évet, tegnap eltemettük. A halál oka: leégett a fűtőszál. A gyilkos jómagam voltam, mert elfelejtettem lekapcsolni. Nos így vettem újat. (nagyon hiányzott ez a plusz költség, mindegy)

Az új kávéfőzőnk Rozika, nagyon takaros kis nőszemély. Igen erős kávéadagot nyomat ki a kis lyukacskáját. Gyors, pontos, és csendes. Nagyszerűen meg vagyunk vele elégedve.

Erősen elgondolkodtam tegnap azon, hogy nem megyek a conra, mert felesleges, főleg így, ennyi nem betervezett pénzkidobás után. De éjjel volt időm, nemalvás miatt agyalni, és rájöttem, nem járok vele jól, ha nem megyek, mert kábé kétfórumnyi emberre kell „vigyáznom” nagyon vicces lesz. Szóval, ha nem megyek, tuti félpercente csörögne az a nyamvadályos telefon, hogy: hol vagy? Mikor jössz, hol talizunk, akkor most mi legyen. Szal csak muszáj elmennem, a fene essen bele. Na mindegy, majd most én pózolok Sarah képe mellett, és gyűjtöm a rajongó tábort. Ha jók lesznek, még autógrammot is adok nekik. :D

Nah mindegy, befejeztem, majd jövök, a frenetikus élménybeszámolómmal. Egynek örülök, hogy nem leszek egyedül. Más is velem fog szenvedni. HEHE..