Itt a vége!

Rohadtul elegem van. ELEGEEEEM! Abból, hogy meg akarják mondani mit és hogyan csináljak, hogy el akarják hitetni, az úgy jó, ahogy ők gondolják. Hogy rám akarják erőltetni a szarjaik, hogy meg akarnak változtatni. Nem fogok. Senki miatt. Rohadtul elegem van, hogy nem fogadnak el így, hogy nem képesek felfogni, nekem így jó, ahogy. Nem bírják ki, hogy ne avatkozzanak az életembe. És meg kell valjam, ez volt az utolsó csepp. az utolsó, abban az elcseszett kibaszott pohárban. Mi a faszért kell mindenképp rámerőltetni dolgokat? Miért kell hogy nekik legyen igazuk? Miért nem lehetek én a kivétel? Miért nem hiszik el, hogy nekem jó így? És ha nem is jó, akkor miért nem becsülik, tisztelik, annyira a döntésemet, hogy elfogadják? Miéééééért? Ha szeretnek megtehetnék ezt a kibaszott szívességet. Ha én úgy döntök, így élek, és ezeket a dolgokat csinálom, amiket, akkor ez van. Ne akarják már megmondani, mi a jó nekem. Miért gondolják, az jobb lenne? Miééért akarják irányítani az életem? Nincs sok örömöm így sem. Legalább annyi maradjon már meg nekem, hogyha azt mondom NEM, akkor az NEM. Ha én úgy döntök, ahogy akkor az úgy van. És még ki vannak akadva, hogy felhúzom magam, és üvöltök. Most miért jó az, hogy elbasszák az egész hetem, és hetekig megint sírva alszom el? Ezt akarták elérni? Hát akkor lehet örülni. Megkapták. Aztán csodálkozik mindenki, hogy nem akarok így élni. Persze, hogy nem. Ki akarna? Mégis KI? Senki. Azt is elveszik, amim van. azt a hangyányi önbecsülésem is. Gratulálok.