2011. április 18., hétfő

Részletesebb beszámoló.. kissé elreppent a köd.

Nos, nem mondom, hogy jobb lenne, és azt sem, hogy bármi is megoldódott, de igyekszem magam túltenni, és azon agyalok, ezt hogy vihetem végbe.
Nah de kezdem is az elejénél. Pénteken még a legnagyobb bajom az életben az volt, hogy kipikopi gipszecskét kaptam. Nem is rossz, így legalább tudok fogni, és sokkal biztosabb a tartása, mint annak a szar sínnek. Mondanom sem kell, hogy munka után hazamentem, és úúgy 6 felé elmásztam korházba, és majd 3-4 órát, ha nem többet kellett várnom, hogy ellássanak, mert épp nagy forgalom volt. Mikor már benn csücsültem, jött egy fiatal pár üvöltöző kisfiúval. Szerencsétlen úgy sírt, mint akit megnyúztak. A kölyök, lehetett úgy 8 éves. A bal keze úgy vérzett, mint állat. Három ujja csontig szétvágva, összetrancsírozva. A szülők, mint valami zombi, azt se tudták, mi van. Mikor a fogadónál, meglátták a kölyköt, elvitték a szülőktől, azonnal a műtőbe. Az apa orra elé dugták a papírt, melyben engedélyezi a műtétet, és azt, hogyha másképp nem lehet a gyermek életét megmenteni, akkor amputálják az ujjait. Igen hamar eltörpült mellettük az én kis törésem… Apuka, anyuka aláírta, majd falfehér fejjel bámultak maguk elé. Igyekeztem Őket megnyugtatni, és közöltem, kézsebész van ügyeletben. Jól tudtam, hisz Bardócz dokit ismerjük ezer éve. Épp ő maga mondta, most jöjjek kötözésre, mert meg akarja nézni, hogy van a kezem. Szal igyekeztem lelket önteni beléjük, hogy a srác, a lehető legjobb kezekben van. Plusz tudom jól, hogy a pasas, nem az a forma, aki rögtön a fűrész után nyúlkál. Inkább egész éjjel a fiúk kezét fogja varrogatni, de nem hagyja, hogy levágják. Azt hiszem valamelyest, megnyugodtak, mert anyuka nagyot sóhajtozott. És bámulták az ajtót. Pár órával később valami idióta felcsavarodott a fára, mert este nyolckor, vagy ki tudja mikor már piásan kell autóba ülni pénteken. Mert az úgy menő. Szal a csávókám igencsak csapzott állapotban került korházba. Bazi fejsebbel, meg minden lófasz ott volt rajta. Nyakmerevítő, meg csövek. Szal nem mutatott túl bíztató látványt. A két csajszi, akikkel volt, azok kicsit jobban néztek ki. Az egyikük saját lábán jött be, a másikat meg hordágyon tolták, de magánál volt. Elkeserítő volt, mikor a mondat, amit ki lehetett hallani, az, az volt: Basszus, így kimaradunk a buliból…. :S Noh mindegy. Kezdtem belátni, hogy nekem nem sűrűn lesz gipszem ma, de úgy voltam, én ide többet nem jövök vissza. Nincs az a pénz. Így vártam. Olyan fél tíz lehetett mikor a kissrác szüleit behívták, és felmehettek a kölyökért. Dokibától megtudtam, sikerült a kölyök kezét helyre tenni. Igaz még később szükség lesz korrekciós műtétre, és félő, hogy nem fog tovább nőni az a három ujja, de bizakodó vele szemben. Mint kiderült valami elhagyott vasúti sorompóval játszott és az csukódott az ujjára. Szerencsétlen… Nah mindegy. Megnézte a kezem, közölte, hogy szerencsére nem mozdult el a csont, és elkezdett szépen forrni, így elküldött a kötözőbe, és majd talizunk 3 hét múlva. Mikor a gipsz már rajtam volt, jöttem haza.

Szombaton minden oké volt délelőtt. Okké, még pénteken valamikor megjött, emiatt nyöszörgős voltam, meg minden, és olyan baromi fejgörcsöm volt egész nap, hogy ihaj, de úgy voltam, túlélem. Nah de délután jött a SOKK. Valami paraszt idióta hívogatott telón, persze rejtett számmal. Eleinte nem is foglalkoztam vele, de egy idő után baromi idegesítő lett. Felvettem. Férfi hang. Eleinte normális, de nagyon ijesztő. Ugyanis, ő ismert engem. Én meg azt sem tudom ki. Tudja hol lakom, meg minden… Egyre ijesztőbb dolgokat mondott, és egyre bunkóbb lett. Letettem, erre ismét hívott, meg megint meg megint. Kurvára befosatott. Azt mondja, tudom, hol laksz, nem menekülsz, megtalállak. Bazdmeeg.. Azóta is hívogat ez a segg, és nem tudom mi a szart csináljak. Kinyomom, meg némítom, de attól még csörög ez a szar, és be kell, valljam baromira félek….. Olyan szinten ideg vagyok, hogy alig tudok aludni, félek kimenni, és még ráadásul a fejem is majd szét hasad… Áhh, miért találnak meg engem ezek az idióták? Baromira félek basszus… És ez azóta is tart.. Ma hétfő van, és alig mertem eljönni melózni.. Mi a francot csináljak???

Jah, és anyával is összevesztem, de ez csak hab volt a tortán…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése