Nem igazán van mit mondanom, mármint, nem csak itt, hanem amúgy is. Az utóbbi napokban azon kaptam magam, hogy üres vagyok. És lehet ez egyfajta járvány, és ismerősök között terjed, mert… nem igazán kommunikatív most velem senki. És azt hiszem, ezt most úgy élem meg, hogy én magam is bezárok. Lehet üldözési mánia megint, de azon gyötrődtem, hogy most azért nem beszélünk, mert megbántottam, vagy rosszat mondtam, vagy csak nemes egyszerűséggel neki/k is olyanjuk van? Mindegy…
Orsim jól van. Beszéltem vele pár napja, tanul- tanul. Minden oké vele a körülményekhez képest. Szóval megnyugiztam, hisz „lejelentet”.
Az Ír csajszi küldte a csomikám, szóval várjuk Gil új testecskéjét, közbe meg igyekszem elválni a jelenlegitől. Fura, hisz ragaszkodom hozzá, szeretem ezt a testét, de a szín… hát igen. Mindegy. Az új is szupi lesz.
Van most egy fotós ötletem, amit meg akarok csinálni, de nem tudom még hogyan is.. mert az elképzelés az oké, az mindig megy.. de kivitelezni? Az más kérdés.
Meló:
Megy megy megy.. Sok agybeteg lakó, hülye kérdések, ideg, feszültség.
Egyre inkább azt veszem észre, hogy megvisel ez. Reggelente már KELL a kávé, plusz a nyakam, vállam, derekam nagyon tud fájni. Van mikor alig vonszolom magam. Mi lesz később?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése