Összegző.

Nem vagyok jól….. egyre inkább csúszom lefelé azon a képzeletbeli leejtőn, és nem tudom hol lesz a vége. Nagyon fáradt vagyok, ki vagyok égve. A lelkem is sajog… nem jó, nagyon nem…

Nehezen volt a hétfő. Borzasztó mennyiségű munka volt. Egész nap csak körmöltem, futkostam, iratot rendeztem, és vártam a végét. Nehezen jött… A hétvégén egyik nap sem pihentem magam ki igazán. Amit azért nem bánok annyira, mert ez most az én döntésem volt. Egy nagyon érdekes és különleges emberel beszélgettem msn-en. Igazán tisztaszívű és nyitott egyéniség, ráadásul hatalmas művész, akire igazán régóta felnézek. Jó volt vele beszélni, és látni az ő saját szemléletmódját a dolgokra. Kicsit beengedett az ő saját kis világába, és annyira jól esett, annyira el tudtunk beszélni, hogy észre sem vettük, hogy hajnali egy óra is elmúlt.

Ugye ilyenkor jön az a rész, hogy annyira rossz, hogy a világ másig felén élsz.. na igen… Megint a táv.. nem is kicsi. No mindegy.

Lássuk a hétvégém..

Szombaton, húha, mit is csináltam? Jajj igen. Piacon voltam anyuval, aztán megcsináltuk az ebédet. Délután meg leültem a géphez, és beszélgettem. Felmentem a chat-re. A napját nem tudom mikor voltam ott utoljára. Talán 22 éves koromban. :D No mindegy, felmentem, de nem bírtam csak egy olyan fél órát, még annyit se. Egy rakat fura fazon, mindenféle perverz betalált, így slisszoltam, és azt hiszem vagy 10 évig fel sem nézek megint. :D Aztán késő délután azt néztem, ahogy Sarah rajzol. Hihetetlen, de tényleg. Annyira jó volt, hogy nem is tudom, órákig csak figyeltem Őt. Egy megcikkezet fülű gonosz kis dögöt rajzolt épp. Aztán közbe beszéltünk, és úgy döntött, úgyis csak szenved, így Luciust is csinálhatná. Így abba kezdett bele. Én pedig el voltam képedve. Hihetetlen jól elhaladt az alatt a két óra alatt. Már a hátteret készítgeti, és Lucikám, annyira élő,, hogy hihetetlen. Örülök azért, hogy megfogta benne valami, mert szerintem, szeret vele dolgozni. Annyira el tudta találni a személyiségét. A szemei.. annyira Ő. Totálisan beletrafált. Az az ő nézése, az Ő tekintete. Azok az ajkak, az arc, a beállás. Mind-mind Ő. Ennek igazán örülök. Megérezte a személyiségét, és át is tudja adni. Ez csodálatos dolog. És Gil szerintem még inkább közelebb fog állni a stílusához. Alig várom, hogy mit fog belőle kihozni.

Lássuk a vasárnapot. Reggel megint korán keltem. Megígértem barátnőnek, hogy leszek a modellje (műköröm) de aztán találtam neki egy vállalkozó szellemű csajt. Őt vittem magammal. Bementünk és a tanár akkora barom volt… így én hazajöttem. Már otthon voltam, mikor a Kinga hívott, hogy ugyan menjek már vissza, mert a tanárnő megbánta, és két diákjának nincs modellje, és húzzam már ki őket a szarból. Nah, az a fene jó szívem… Elmentem. Az egész délelőttöm így erre ment. Aztán kaja, délután meg elmentem a Kőröspartra Luciussal, fotózni. Aztán mentem a Kingához, hogy fessen valami mintát a körmömre, mert borzasztóan néz ki. :D Megcsinálta. Aztán mily ironikus, az utcájukban rosszul volt letéve egy csatornafedél, én meg beleestem.. jó mi? Még szerencse, hogy pár zúzódással megúsztam, és Luciusnak sem lett baja.